Miközben a brüsszeli elit azt várja el a tagországoktól és az európai emberektől, hogy súlyos pénzügyi áldozatokat vállaljanak Ukrajna harctéri pozícióinak javításáért, bizonyos nyugat-európai hadiipari és energetikai érdekcsoportok számottevő profitra tesznek szert az orosz–ukrán háborúból. A fegyveres konfliktus elhúzódásában érdekelt olaj- és gázipari, illetve védelmi ipari nagyvállalatok politikai nyomásgyakorló struktúrákba szerveződve kísérelhetik meg háborúpárti irányba mozdítani egyes országok politikai folyamatait.

Fokozottan fennáll a veszélye annak is, hogy e körök – akár pártokba beépülve – megpróbálnak beavatkozni a 2026-os magyarországi országgyűlési választásba, mivel hazánk következetes békepárti, diplomáciai rendezést sürgető álláspontja ellentétes üzleti érdekeikkel.

A Tisza Párt egyes politikusai, például Orbán Anita, a párt külügyi vezetője és Kapitány István, a Tisza energetikai szakértője egyértelműen a szóban forgó külföldi érdekcsoportokhoz köthetők. Ezek a csoportok egy olyan kormány hatalomra segítésében érdekeltek, amely támogatja az orosz energiahordozókról való leválást, az európai fegyvergyártás felpörgetését, Ukrajna felfegyverzését és a háborús konfliktus további eszkalációját.

A háborúpárti gazdasági és politikai nyomásgyakorlás súlyos szuverenitási kockázatot jelent. A Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet szerint ezért kulcsfontosságú, hogy a közelgő választás eredményeként megalakuló kormány továbbra is Magyarország szuverén nemzeti érdekeinek képviseletét, ne pedig külföldi nagyvállalatok és nyomásgyakorló formációk magánérdekeinek követését tekintse feladatának.