Az Európai Unió migrációs paktumának valódi célja nem az illegális bevándorlás megfékezése, hanem a legális mederbe terelése. A különbséget a Brüsszel által korábban erőltetett, kötelező kvótákon alapuló elosztási mechanizmushoz képest pusztán az jelenti, hogy az új koncepció jogi kiskapuk és részletszabályok útján kísérli meg a migrációpárti agendát rákényszeríteni a tagállami kormányokra. Mindamellett, hogy a paktum számottevő költségvetési terheket ró a végrehajtása mellett elköteleződő tagországokra, még súlyos szankciókat is kilátásba helyez a migránsokat be nem fogadó tagállamokkal szemben. Amennyiben egy Brüsszel-párti bábkormány kerülne hatalomra Magyarországon, az új uniós szabályok kritikátlan végrehajtásával hazánk rövid időn belül bevándorlóországgá válna, és ez súlyos anyagi áldozatokat követelne a magyar adófizetőktől.

Bár a migrációs paktum látszólagos célja a külső határok védelme, a gyakorlatban az illegálisan érkezők jelentős része menedékkérelmet nyújt be, ezáltal bekerül a közösségi jog által védett eljárási térbe. Miután a visszaküldés jogi szempontból bonyolult, időigényes és sok esetben egyáltalán nem hajtható végre, az ideiglenes jelenlét könnyen tartóssá válhat, amit az új jogszabálycsomag kifejezetten elő is segít. A rendszer egyik leglátványosabb kiskapuja a családegyesítés intézménye, amelynek következtében egy befogadott személy után a további családtagok érkezése lényegében egy jogilag kikényszeríthető folyamat. Ez a mechanizmus lényegesen megtöbbszörözi a befogadás tényleges társadalmi hatását és költségeit.

Különösen aggályos a paktum szolidaritási mechanizmusa. A számítási rendszer a hozzájárulás mértékét a lakosságszám és a GDP alapján határozza meg, azonban nem veszi figyelembe sem az egyes országok befogadóképességét, sem a meglévő társadalmi és intézményi terhelést. A jogszabály szövegébe csempészett „korábbi befogadás alapú elosztás” pedig felhatalmazza az Európai Bizottságot arra, hogy Magyarországot – mivel korábban nem engedte be a migránsokat – arányaiban jóval nagyobb szolidaritási hozzájárulással sújtsa.

A szabályozás előírja, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell a migránsok hozzáférését meghatározott jogokhoz és ellátásokhoz, ami számottevő költségvetési és intézményi terhekkel jár. Mivel a tagállamoknak jogi kötelessége biztosítani a bevándorlók számára az említett jogosultságokat, elveszítik azt a képességüket, hogy maguk határozzák meg a menekültstátusz tartalmát és elbírálását, így végső soron képtelenek lesznek saját társadalmi és gazdasági berendezkedésük megőrzésére.

A jogszabálycsomag 2026 júniusában – két hónappal a hazai országgyűlési választásokat követően – lép hatályba. A Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet értékelése alapján kijelenthető, hogy hazánk nemzeti érdeke egyértelműen az, hogy ne hajtsa végre az új rendelkezéseket. A Kutatóintézet felhívja továbbá a figyelmet, hogy egy esetleges Brüsszel-párti kormányzat a migrációpárti politika végrehajtásával visszafordíthatatlan károkat okozna, valamint veszélybe sodorná Magyarország szuverenitását.