Debrecen az ország második legnépesebb városa, ipari, mezőgazdasági és egyetemi központ, jelentősége nem csak nemzetstratégiai szempontból megkérdőjelezhetetlen, társadalmi és intézményi stabilitása miatt is a vidéki Magyarország egyik legfontosabb bástyája. A hasonló adottságú településekkel együtt 2010 után kiemelt célpontjává vált a Soros-hálózat befolyásszerző és nyomásgyakorló szervezeteinek. A hálózat országos vezetői átfogó stratégiát alkottak a város politikai, társadalmi és kulturális átalakítására.

Felismerték, hogy Debrecen nemzetközi jelentőségű gazdasági, infrastrukturális beruházásokat vonz, amelyekért jelentős vetélkedés zajlik az Európai Unió országai között. A hálózati szereplők azt is látták, hogy a megyeszékhelyen előidézett kulturális és társadalmi átalakítások megágyazhatnak a politikai változásnak. Bár a célkitűzésük az lehetett, hogy ezeknek a fejlesztéseknek az eltérítésével és megakadályozásával aláássák a kormány regionális támogatottságát, végső soron gazdasági versenyhátrányt, társadalmi károkat okoztak Magyarországnak. A Debrecen behálózására tett kísérlet illeszkedik a Soros-struktúrának az ellenzéki pártokkal közös, 2014 után általánossá váló törekvéséhez, amely arra épül, hogy a külföldi finanszírozók érdekeivel ellentétesnek ítélt kormányzat legyőzése csak a vidéki nagyvárosokon és vonzáskörzetükön keresztül valósulhat meg.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal korábbi jelentésében feltárta az Ökotárs Alapítványnak a Soros-hálózat országos forráselosztó szervezeteként végzett tevékenységét, bemutatta szervezeti és személyi kapcsolati hálóját. Ebből kiindulva az Észak-Alföld régióban olyan helyi-regionális elosztó köré csoportosuló egységet tárt fel, amely jelentős külföldi, illetve közvetlen európai uniós támogatásban részesül. Ennek a hálózaton belüli körnek a központja Debrecenben található, tevékenységét arra a területre összpontosítja.

Az előző tizenöt évben jelentős hídfőállást épített ki Debrecenben a Soros György és az amerikai globalista elit befolyása alatt álló magyarországi hálózat. Nyomásgyakorló tevékenysége lefedi a város gazdasági, társadalmi és politikai életét. A debreceni csoport országos súlyát David Pressman volt amerikai nagykövet helyi tevékenysége is alátámasztja, aki több alkalommal megjelent a helyi nyomásgyakorló szervezetek rendezvényein, más esetekben zárt ajtók mögött egyeztetett a vezetőikkel. A távozása előtti napokban a nagykövet további pénzforrásokkal jutalmazta a debreceni hálózati sajtót.

Kijelenthető, hogy a hálózat döntéshozói a választások legfontosabb csataterének a Debrecenhez hasonló jelentőségű vidéki nagyvárosokat tartják, ezért 2020-tól a helyi nyomásgyakorlók egyre látványosabb erőfeszítéseket tettek azért, hogy dezinformálják a város közéletét, és átformálják az általános közérzetét. A megvalósításhoz szükséges minden eszközhöz hozzáfértek, az anyagi helyzetük javult és stabilizálódott. Az ellenzéki pártoknak közönséget és támogatói bázist szolgáltattak, tüntetéseik szervezésében is részt vettek. A nyomásgyakorló szervezetek aktivitása a 2024-es európai parlamenti választási kampány során és az általuk felvállalt konfliktusok igazolják, hogy az így létrejövő nyilvánosságot politikai erők népszerűsítésére használják fel. Ez a tény előrevetíti, hogy a 2026-os magyarországi parlamenti választást külső érdekek mentén próbálhatják befolyásolni.

A jelentésben bemutatott debreceni szervezetek – a Civil Kollégium Alapítvány nélkül is – 2018 és 2023 között 1,207 milliárd forint támogatásban részesültek. A külföldi forráselosztó szervezetektől közvetlenül a támogatások mintegy 57 százaléka érkezett. A legjelentősebb összeget a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítvány juttatta a vizsgált szervezeteknek, 521,4 millió forintot, ez a külföldi támogatások 75,9 százalékát tette ki. A második legnagyobb összegű külföldi forrást, 20,2 millió forintot (2,9 százalék) az USA nagykövetsége adta. További támogatás érkezett a vizsgált időszakban a berlini székhelyű, MitOst e. V. nevű NGO-tól, 18,8 millió forint (2,7 százalék) értékben. A rendelkezésre álló adatok alapján a külföldi eredetű, de Debrecenbe a Soros-hálózat valamely belföldi tagjától érkező támogatások aránya nagyjából lefedi a fennmaradó részt, így elmondható, hogy a debreceni hálózati szervezetekhez közvetlenül vagy közvetve, de szinte kizárólag külföldről származó támogatások futnak be. Emellett belföldi forrásnak számítanak az európai uniós CERV programban az Ökotárs Alapítvány által osztott közvetlen „mikroadományok”.

A nyomásgyakorló szervezetek buldózertaktikája

2016-tól a hálózati szereplők céljai egyértelműen politikai jellegűvé váltak, hiszen a feladatuk is megváltozott: kiszorítani az ellenségesnek ítélt politikai képviseletet az önkormányzatokból, majd a parlamentből is. A hálózati szereplők fokozatot váltottak: soft powerről hard powerre. A hálózati sajtó felhangosította az általuk épített, társadalmi és politikai konfliktusokat generáló ügyeket, így a helyi politikai nyomásgyakorló szervezetek a fő eszközeivé váltak annak, hogy az őket támogató külföldi érdekcsoportokkal szövetségre lépő pártok előtt járva buldózerezzék a nyilvánosságot, kiszorítsák onnan az ellenfél agendáit, témáit.

A hálózat által finanszírozott, alárendelt szervezeteket és a bennük tevékenykedő személyeket képzési programokon készítik fel a taktikai elemek végrehajtására. Ezek később aktivistatoborzással, visszaélésszerű közérdekű adatigényléssel, helyi népszavazási kezdeményezések sorozatával, folyamatos közösségimédia- és sajtókampányokkal, valamint az országos lefedettséggel bíró pártokkal közösen végrehajtott utcai demonstrációkkal gyakorolnak nyomást az önkormányzati testületekre, a vidéki városok társadalmára. Ezzel a szisztémával biztosítják maguknak azt a narratív előnyt, hogy a viták és az ütközések első körben nem az egymással versengő pártok között zajlanak, hanem – kívülről aránytalannak tűnő módon – a „civilek” és a közhatalmat gyakorló, elnyomónak bélyegzett politikai erők között. Nemes ügyként, Dávid Góliát elleni harcaként mutatják be tevékenységüket, igyekezve elterelni a figyelmet a külföldi nagyhatalmi finanszírozók szándékairól, amelyek egyszerre lehetnek politikai, társadalmi és gazdasági jellegűek.

Erre az előkészített, megdolgozott terepre törnek be a pártok, amelyek ezáltal társadalmi támogatottságukhoz mérten aránytalanul nagy jelenlétet és aktivistakapacitást nyernek. Ebből következik az a rendszerszintű anomália, hogy a hálózat külföldi finanszírozói közvetett és közvetlen módon pártok kampánytevékenységét finanszírozzák.