Ahhoz, hogy megértsük, mit jelent a szuverenitás, meg kell ismernünk az ellenségeit. A szuverenitás ellenpólusa a nyílt társadalom, a szuverenisták ellenfelei a nyílt társadalom hívei. A nyílt társadalom ideológiája egy gyarmatosítási program, egy politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális cselekvési terv, amely pacifistának mondja magát, miközben a korlátlan szabadságjogok ígéretével kecsegteti az egyént, olyan világot rajzol fel, amelyben az anyagi és szellemi javakhoz mindenki egyenlő arányban hozzáférhet. A végén ennek természetesen éppen az ellenkezőjét hozza magával. Pacifizmus helyett háborút, szabadság helyett zsarnokságot.

Ezzel az uralkodó, domináns nézettel arra idomítják a nyugati embert több mint fél évszázada, hogy mondjon le mindarról, ami több ezer éven keresztül őt emberré tette. A nyílt társadalom, az új birodalom gyarmatosítói a kiszemelt nemzet egyéneinek kínálnak „végső megoldást”, felmentést minden személyes és közösen vállalt teher alól. A követelésük a következő: szakadj el a nemzetedtől, az egyházadtól, tagadd meg az őseidet, mondd fel a szolidaritást, amely téged a másik emberhez köt, mondj le a nemi önazonosságodról és szolgáltasd ki a gyermekedet a genderharcosok veszedelmes praktikáinak. Fizess a nemzeted életképességével, mondj le a nemzeti szuverenitásról, cserébe pedig felszabadítanak minden társadalmi felelősség és kötelezettség alól.

A nyílt társadalom konkvisztádorai azt ígérik, hogy minden kötöttség alól mentesítenek, ahogy John Lennon negédesen énekli az Imagine című dalban: képzeld, hogy nincs se pokol, se mennyország, nincs tulajdon, s nincsenek országok. Vagyis se Istennek, se a hazádnak nem vagy többé felelős. El akarják hitetni az egyénnel, hogy a nemzeti territoriális szuverenitás feleslegessé vált, egyszerűen nincs többé funkciója. Hiszen nincsen többé olyan akadály, nehézség, amellyel szemben gyakorolni kellene a szuverenitást, amellyel szemben életképesnek kellene mutatkozni, hiszen a külső problémákat, a távoli veszélyeket majd megoldják a nyílt társadalom irányítói. A szuverenitás a nyílt társadalom ideológiájában nem az egyéni és nemzeti életképesség, a megmaradást biztosító szükségszerűség, hanem szükségtelen, rossz. Vadhajtás, amelyet le kell metszeni, gaz, melyet ki kell gyomlálni, mert az egyén jogai és szabadsága ellen tör, az ellen növekszik.

De az egyén szabadsága semmit sem ér a nemzet szabadsága nélkül. A nemzet szabadsága nélkül nincs egyéni szabadság sem. Míg a nyílt társadalom ideológiája által felszabadított egyéneknek látszólag egyre több és több joguk van, például szabadon választhatnak nemet, végtelen számú életmódot, szabadon és olcsón utazhatnak, fogyasztás révén határozhatják meg az identitásukat stb., addig valójában rabszolgákká válnak. A nyílt társadalom feloldja a közösség védekezési, túlélési ösztöneit. Az emberek egyedül, kiszolgáltatottan állnak szemben a nyílt társadalom névtelen irányítóival. A nyílt társadalmakban már csak a kollektív fogyasztás lehetősége marad, és mindentől megfosztják az egyént, amitől az élet szép, élhető és nemes. Kertész Imre hasonlatával élve, a nyílt társadalom az a szőrös kéz, amely cukorszirupba fojtja az áldozatát.

A járvány és a migráció, az ukrajnai háború válsága együtt mutatta meg, hogy a nyílt társadalom ideológiájának kelepcéjében vergődő társadalmak milyen gyengék. Amint valódi baj van, a nyílt társadalom szószólói visszahúzódnak és magára hagyják, sőt kirabolják az egyént. Visznek mindent, amit tudnak, és már nem hoznak semmit. Nem szavatolják, nem biztosítják sem a jólétet, sem az emberi jogokat, végül akár egy esztelen háború vágóhídjára is elhajtják az embereket. Aki a szuverenitásért küzd tehát, a szabadságért küzd. Akinek kedves a saját szabadsága, az küzd a nemzete szuverenitásáért.

A teljes jegyzetet az alábbi linken hallgathatja meg: hirado.hu