Megjelent Horváth József, a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet igazgatójának legújabb könyve, mely az És mégis itt vagyunk címet viseli. Horváth József előző három könyvében is napjaink kül- és biztonságpolitikai kérdéseiről, migrációról, terrorizmusról és háborúkról olvashattunk sajátos látószögből megvilágított, konzekvens gondolatok mentén fogalmazott írásaiban. A mostani kötetben új elem a nyílt és fedett titkosszolgálati műveletek bemutatása, hiszen abban az Európában élünk 2025-ben, amelyben Európa nyugati vezetői mind nagyobb válságokba sodorják a kontinenst. A könyv erről az Európáról ad egy sajátos látlelet, hangsúlyosan biztonságpolitikai és titkosszolgálati szemüvegen át. A kötet bemutatóján a szerzővel Pócza István, a Batthyány Lajos Alapítvány programigazgatója beszélgetett.

Megnyitó beszédében Lánczi Tamás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke elmondta, Horváth József könyve azért született, hogy

a szuverenitás kultúráját terjessze és mélyítse.

A könyvben található elemzések hozzájárulnak a magyar emberek szemléletének formálásához, és hiteles módon, közérthetően mutatják be az olykor bonyolult és nehezen érthető geopolitikai kérdéseket, vagyis segítik eligazodni az olvasót a világban – fogalmazott a Hivatal elnöke.

Horváth József a beszélgetés során azt hangsúlyozta, hogy a lehető legnagyobb veszély, ami a XXI. század elején egy nemzetre leselkedik, az az, hogy elveszíti saját identitását, „ha nem tudja, hogy honnan jött és nem látja, hogy hova tart”.

Meglátása szerint az, hogy 1990-ig a szovjet blokkban éltünk, a kényszerű elszigeteltség – minden fájdalmával együtt – végső soron segített abban, hogy az önazonosságunk érintetlenül maradhatott.

„Nem oldódtunk fel ebben az ultraliberális világban, hanem ez egyfajta családból jövő ellenállás volt, és ez természetes dolog volt. Mint a mondás tartja: mi 150 év alatt sem váltunk törökké, a szovjet sem tart örökké.”

– fogalmazott a szerző. Pócza István szerint a fel nem oldódás valóban egy szakadatlan küzdelem, ráadásul sokszor az „ütközési pontok” sem látszanak tisztán,

a nyílt társadalom hírnökei gyakran olyan, a legtöbb ember számára vonzónak, csábítónak hangzó jelszavakkal hódítanak teret, amelyek hosszú távon csapdahelyzethez vezetnek.

Példaként említette a szabadságot, mint értéket, amit teljesen kifacsartak eredeti értelméből, és ma a régi értékekkel szemberfordítva használják, ez pedig egyértelműen erodálja az nyugati társadalmakat.

Kérdésre válaszolva Horváth József arra hívta fel a figyelmet, hogy az ukrán titkosszolgálat az elmúlt tíz évben, de különösen a háború kezdete óta rendkívül élénk tevékenységet folytat hazánkban, sokkal agresszívebben kezdett dolgozni telepített ügynökökkel és a politikai életbe is beleszólva.

Pócza István szerint

2022-ben reális esély mutatkozott arra, hogy az orosz-ukrán háborút a kitörése után gyorsan lezárják, azonban voltak olyan erők, amelyek „meglátták a lehetőséget a konfliktusban Oroszország meggyengítésére”,

ezért az akkori békepróbálkozások hatástalanok maradtak. Megjegyezte, az első hónapokban még mind a francia elnök, mind a német kancellár élénk egyeztetésben volt Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, a diplomáciai csatornák azonban idővel szinte teljesen elhaltak.

A beszélgetés végén Horváth József úgy fogalmazott: a kötetben szereplő tanulmányok megírásakor mindig kitüntetett figyelmet kellett szentelnie annak, hogy a témák feldolgozása során a jelenleg dolgozó titkosszolgálati szakembereknek „ne ártson”, a nemzetbiztonsági érdekeket soha ne tévessze szem elől.