Egy dróntámadás következtében a Barátság vezetéken január 27-e óta nem érkezik kőolaj Magyarországra. Február 6-a óta azonban nincs fizikai, műszaki akadálya a vezeték újraindításnak, kizárólag az ukrán kormányzat politikai döntése miatt nem érkezik kőolaj Magyarországra és Szlovákiába. Ukrajna szándékosan blokkolja a vezetéket, politikai nyomásgyakorlás céljából. Magyarországnak emiatt hozzá kellett nyúlnia stratégiai olajtartalékaihoz. Válaszlépésül Magyarország és Szlovákia leállította az Ukrajnába irányuló dízelexportot, Szlovákia az áramexportot is felfüggesztette, Magyarország pedig blokkolja az Ukrajnának szánt 90 milliárd eurós hitel folyósítását addig, amíg Ukrajna nem hajlandó újraindítani a kőolajvezetéket. Ebben a helyzetben azonban az Európai Unió nem a saját tagállamai, hanem Ukrajna mellé állt, ami ellentmond az uniós szolidaritás elvének és alapjaiban kérdőjelezi meg az unió alapjait.

A szállítás leállítása összefügg Magyarország vétójával Ukrajna EU-tagságát illetően. Magyarország jogszerűen vásárol orosz olajat, erre korábbi uniós döntés ad lehetőséget, ráadásul Ukrajna az Európai Unióval 2014-ben kötött társulási szerződésében vállalta a tranzit biztosítását.

Az orosz-ukrán háború demográfiai és társadalmi következményei rendkívül súlyosak: a háborúban hetente 9 ezer ember esik el vagy válik hadirokkanttá, továbbá súlyos elvándorlás sújtja Ukrajnát, mindez együttesen pedig veszélybe sodorja a jövőbeli újjáépítést. Kérdéses továbbá, hogy ki és milyen határok között építi majd újjá Ukrajnát, illetve hogy a harcok békeszerződéssel vagy csupán tűzszünettel érnek-e véget. Példaként említhetjük a koreai és a boszniai helyzetet, ahol a konfliktus formálisan nem rendeződött teljesen.

A közösségi médiában a háborúról terjedő drónfelvételek és rövid videók videójátékszerű élménnyé torzítják a valóságot, miközben valódi emberek ezrei halnak meg. Az európai elit hozzáállása infantilis, amelyben a távoli szenvedés könnyen továbblapozható tartalommá válik.

Az uniós elit Ukrajna gyors felvételét politikai célként jelöli meg, miközben ez gazdasági, katonai és intézményi kockázatokat is hordoz: Európa belesodródhat egy Oroszországgal vívott háborúba, miközben erre egyáltalán nincs felkészülve.

A brüsszeli elit az integrációt öncélnak, elkerülhetetlen fejlődési iránynak tekinti, míg a magyar álláspont az EU-t inkább eszköznek látja a nemzeti érdekérvényesítéshez. Az erőszakos központosítási törekvések Európában kudarcra vannak ítélve, minden korábbi kísérlet ezt bizonyítja: Európa kulturális és nyelvi sokszínűsége nem irányítható sikeresen egy központból.

A Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány Európa a háború küszöbén című konferenciáján megszólalók szerint az európai polgárok többsége nem akar háborút, miközben a politikai narratíva ezt háttérbe szorítja, a kritikus hangokat pedig megbélyegzi. A kutatás szerint az európaiak többségét aggasztja a háború, nő az elégedetlenség a brüsszeli hatalomkoncentrációval szemben, és egyre többen érzik úgy, hogy az elit nem képviseli érdekeiket.

A Szuverén podcast 14. részében Lánczi Tamás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke Ugrósdy Mártonnal, a miniszterelnök politikai igazgatói irodáját vezető helyettes államtitkárral beszélgetett.